29. Fejezet Ez nem történhet meg velem...

-Mi történt mondja már?-kiabáltam a telefonba
-Az édesanyját beszállították a mentők
-Mondja már az isten szerelmére!-egyre jobban kiabáltam, és láttam hogy Harry felkelt a kiabálásomra
-Rosszul lett, most kivizsgálásokat végzünk el rajta, de az édesanyja kérte, hogy magát mindenképp hívjam fel. Ha tudni szeretné akkor a Szent Anna kórházban van.
-Köszönöm szépen azzonal indulok.-és letettem a telefont

-Kicsim mi történt ?-nézett rá értetlenül Hazza
-Harry remélem nincs délelőtt semmi dolgod, mert bekéne vinni a kórházba...
-Úrsiten rosszul vagy?-megijedt szegény
-Nem, hanem anyut tegnap éjjel bevitték mert rosszul lett, és még nem tudják mi a baja, és az orvos hívott, hogy anyu üzeni hogy menjek be...nagyon félek Harry...-öleltem meg
-Cicám..azonnal felöltözök és megyünk.

Gyorsan felöltöztünk mind a ketten és elindultunk a kórházba. Otthon még mindenki aludt ezért gyorsan írtam egy kis levelet:

Srácok, én is Hazza bementünk a kórházba, mert anyut bevitték...nem tudom mikor érünk haza.
Ahogy megérkeztünk a kórházba és kiszálltunk a kocsiból paparazzik környékeztek meg minket. Hihetetlen ideges lettem.
-Hazza most mi a jó francot csináljunk?-kérdeztem idegesen
-Fogd meg erősen a kezemet, és én húzlak téged, nézz le a földre, és akármit kérdeznek ne nézz fel.-követtem Harry utasítását megfogtam erősen a kezét, és határozottan átmentünk a paparazzikon.
Miközben mentünk be a kórházba, csak annyit észleltem, hogy rengeteg fényképezőgép kattog, és kiabálnak hogy : Harry nézz ide, Harry inkább erre nézz, Harry csókold meg a barátnőd...undorító egy munka lehet.
Szerencsésen beértünk a kórházba, és a recepcióhoz vettük az irányt.
-Jó napot, Adelin Swan vagyok, és Eszter Swant keresem.-mondtam
-Jó napot, máris keresem.
-Köszönöm
-Áá nem tán Lin?-nézett fel rám a recepciós miközben a nyílvántartásba kereste anyu szobáját.
-Őő de igen..-majd felnéztem Harryre
-Te meg Harry Styles a One directionból ugye?-csillant fel a szeme
-Hello, Harry.-szólalt meg a szokott rekettes hangján
-Úúúúristen Ginaaa gyere már ide, nézd ki van!-kiabált a recepciós az egyik nővérnek.
-Ne haragudjon, de nem azért jöttük ide, hogy Harryt megmutogassa mindenkinek nem egy múzeumi tárgy ő. Azonnal mondja meg, hogy Eszter Swan melyik szobában fekszik, vagy ha nem akkor nem állok jót magamért...-kezdtem elég mérges lenne
-Kérem mondja meg.-próbált nyugodt lenni Harry
-De csak mert te kéred Harry.-próbált csábósan nézni a recepciós
-Istenem...-forgattam a szemeimet
-Nyugi szivem.-súgta a fülembe Harry
-210 szoba.-nyögte végre ki
-Köszönöm.-mondtam
Miközben kerestük Harryvel a 210es szobát, még mindig sokk alatt voltam, hogy még a kórházba se hagyják békén az embert.
-Harry...megérkeztünk.-néztem az ajtóra amin a 210es szám állt.
-Bemenjek veled?-nézett rám
-Megvárnál itt kint? Nem lenne nagy baj?
-Ezt nektek kell elintézni, és szeretlek tudod.-ölelt meg
-Szeretlek, köszönöm.-megcsókoltam gyors, és beléptem a szobába.
Mikor beléptem, a látvány egyáltalán nem tetszett. Rengeteg helyzetbe láttam már anyut, de így még soha. Fehér volt mint a fal, a szemei bevoltak esve, és teljesen el volt gyengűlve, mert még a szemét se nyitotta ki mikor beléptem az ajtón.
-Úristen anyu..-rohantam az ágyához és megöleltem
-Kislányom..-nyitotta ki végre a szemét
-Mi történt veled?-és egy könnycsepp legördült az arcomról
-Én se tudom még...hírtelen rosszul lettem mikor tőletek hazaértünk, és Paul behozott. Az orvosok nem találtak túl egészségesnek ezért bent tartottak.-mondta, de szinte alig volt ereje beszélni
-Anyu én nagyon sajnálom, hogy olyan csúnyán beszéltem veled.

*Eközben Harry szemszöge
Kint ültem a folyosón mikor megláttam, hogy a 210es szoba fele veszi az irányt egy orvos, aki nem valami boldog.
-Elnézést doktor úr, beszélhetnénk?-keltem fel a székről
-Gyorsan ha lehet, mert egy elég súlyos beteghez tartok.-mondta
-Eszter Swanhez?
-Ismeri?
-A barátnőm, édesanyja. Mondja el kérem, mi van vele!
-Maga nagyon ismerős nekem...-nézett végig rajtam az orvos. Szuper.
-Öhm Harry Styles..One direction.
-Óó igen a kislányaim szobájában láttam már magát.-mosolyodott el
-Khm..-köszörültem meg a torkom
-Ő elnézést, tehát térjünk a lényegre. Eszter betegebb mint gondoltam. Leukémiás.
-Hogy mi? Leukémiás?-ültem le a székre, mert férfi létemre nagyon elgyengültem hírtelen
-A leukémia első szakaszában van, de sajnos, a leukémia nagyon gyorsan halad előre...Minél hamarabb kezeltetni kell.
-Miként lehet kezeltetni?-kérdeztem
-Csontvelő átültetéssel, de sajnos nagyon nehezen lehet találni megfelelő donort, és már fel is tettem a donor listára, de sajnos nagyon hosszú a lista...
-Uram isten...-a kezeimbe temettem az arcomat
-És most mondja el Eszternek?
-Minél hamarabb tudnia kell.
-Kérem a barátnőmet küldje ki még elmondja neki, mert én szeretném neki elmondani...
-Rendben van, de egyet kérek. Minél hamarabb mondja el neki, soha nem lehet tudni, hogy mi lesz holnap.-mondta a doki
-Köszönöm doktor úr.-kezet fogtam vele

*Én szemszögem
Kb. 10perce beszélhettem anyuval mikor bejött az orvos.
-Jó napot, Adelin Swan.-mutatkoztam be
-Maga lenne Eszter lánya.
-Igen én lennék az, de kérem mondja el mi történik anyuval.
-Most el kell mennie Adelin, mert az édesanyjával beszélnem kell, és még rengeteg vizsgálat lesz.
-De én nem szeretnék el menni!-kiabáltam
-Adelin értse meg, el kell most mennie, a barátja már kint várja.-nézett rám elég szúrósan az orvos
-Jó oké értettem...anyu nagyon szeretlek és minél hamarabb bejövök.-megöletem és megpusziltam, és kimentem a kórteremből
Mikor kiléptem az ajtón, és megpillantottam Hazza arcát, hihetetlenül rossz érzés fogott el. Éreztem, hogy semmi sincsen rendben, és mintha könnyes is lenne Harry szeme..nem értettem.
-Mi történt kicsim?-simogattam meg az arcát
-Lin...most el kell mennünk...-fogta meg a kezem
-De én szeretném a vizsgálatok végét megvárni.
-Nem, most nem lehet, mennünk kell, hallgass rám.
-Hát jó, ha te mondod...-nagyon furának tűnt Harry, és szomorúnak..még nem láttam ilyennek.
Elindultunk kifele a kórházból. Szerencsére a paparazzik felszívódtak, és így simán eljutottunk a kocsiba. Beszálltunk és elindultunk. Harry a kocsiban egész végig a kormányát piszkálta, és rágta a száját. Ezeket akkor csinálja, hogyha ideges. Nem értettem.
Mikor hazaértünk, és beléptünk az ajtón, mindenki odajött hozzánk és elkezdek kérdezősködni. Elmeséltem nekik, hogy mi történt, és mindenki teljesen ledermedt, de figyeltem közbe Harry arckifejezéseit, és nagyon nem tetszett nekem.
-Harry...-leültem mellé
-Lin...gyere fel velem a szobába kérlek, beszélnünk kell.-tudtam, éreztem, hogy itt nincs valami rendbe
Felmentünk a szobába, én leültem az ágyra, ő pedig mellém és megfogta a kezeimet.
-Harry kérlek mond már, mert nagyon megijesztessz engem.
-Lin...beszéltem ma az orvossal...-hajtotta le a fejét
-Harold mondmár!!!
-Anyukád leukémiás, és csak a csontvelő átültetés segítene rajta. Már fel is került a váró listára, de az sajnos nagyon hosszú...-és legördült egy könnycsepp a szeméből
-Hogy mi? Nem értettem rendesen..-ráztam meg a fejem
-Erősnek kell lenned, én itt vagyok melletted!-ölelt meg
-Ez nem lehet igaz, Harry kérlek mond hogy viccelsz...-megöleltem jó erősen, és elkezdtem bőgni

*Fél óra múlva
Fél óra alatt kibőgtem magam. Igaz sírtam volna még tovább...de annyit sírtam már, hogy sírni sem tudnék.
-Aludjunk egy kicsit?-nézett rám Harry
-Nem nem, inkább kicsit pihenjünk, vagy bánom is én...-dőltem le az ágyra
-Kicsim...-csókolt meg Harry, hogy érezzem, hogy ő itt van nekem
-Nagyon szeretlek tudod?-mélyen belenéztem a gyönyörű zöld szemeibe
-Tudom bébi!-szorosan átöltelt
Így ölelkeztünk, majd felálltam és kimentem cigizni. Észrevettem, hogy a lányok is bejöttek a szobába, és mindannyian megöleltek. Hamarosan csatlakozott, Zayn Liam Louis és persze Harry is az csoportos öleléshez. Nagyon jó érzés volt az, hogy tudtam, hogy rájuk bármikor számíthatok.
Mikor elszívtam az ötödik szál cigimet is, leültünk a nappaliba tévézni és enni. Pár percre szerencsére kitudtam az agyamat kapcsolni, de ezt Rea megzavarta.
-Lin kijönnél velem a kertbe?-kérdezte
-Persze.-fel vettem Hazza nagy pulcsiját és kimentem
-Gondolkoztam ezen a betegségen...-kezdett bele
-Lányok csatlakozhatunk?-dugta ki a fejét Flo és Rea
-Persze gyertek.-mondtuk Reával
-Na hallgatlak titeket.-mondtam
-Tehát...ugye donor kéne anyudnak, és szereted nagyon ugye?-kérdezte Rea
-Hogyne szeretném.
-Rea te most azt akarod mondani, hogy Lin legyen az anyja donorja?-kerekedtek ki Mira szemei
-Hogy mi???-Flo
-Igen, szerintem lehetne Lin a donor is, mivel nem lehet másképpen Esztert megmenteni.
-Erre nem is gondoltam...-gyújtottam meg a cigimet
-Lin ez nagyon veszélyes...-mondta Flo
-Nem érdekel, hogy veszélyes-e, most azonnal felhívom az orvost, kérek egy időpontot, és megcsinálom. De lányok, errős Harrynék ne szóljatok légyszi, tudjátok milyen nagyon félt engem és biztos nem menne bele...-montam
Ezzel a lendülettel, hogy elnyomtam a cigimet, és felmentem a telefonomért.

-Dr Austin?-szóltam bele a telefonba
-Ki beszél?-érkezett a válasz a telefon végéről
-Adelin Swan vagyok, és azonnal beszélnem kell magával.
-Fél óra múlva be tud jönni?
-Ott leszek, és köszönöm.-majd letettem a telefont.

Gyorsan rendbeszedtem magamat, és leindultam a lépcsőn. Mikor leértem a földszintre, olyan fagyos hagulat uralkodott és mindenki csak engem bámult, és Harry tekintete azt suggalta, hogy már megint történt valami..ijesztő...