34. Fejezet Troublemaker girl...

-Zayn..lehet, hogy nem mondtad, hogy nem vagy mellettem, hanem inkább éreztetted, hogy kibaszottul nem vagy mellettem.-kezdtem kikelni magamból
-Flora, szerintem most itt én vagyok az aki ezt mondhatná, de nem akarok veszekedni veled mert...mert nem.
-Mert? Hajrá, folytasd mit akartál mondani.-egy lépéssel közelebb mentem Zaynhez
-Flo ezt ne...nem akaro...-kezdett bele Zayn
-Mit nem akarsz?-még egy lépéssel közelebb mentem hozzá
-Te vagy a gyenge pontom...és ez annyira nehéz.-nézett mélyen a szemembe
-Te meg az enyém tudod nagyon jól...
-Flo én nagyon...-mondta volna Zayn de Jenni félbeszakított
-Úúúúristen, Flora!-ugrott Jenni a nyakamba
-Pont jókor jöttél...-forgattam a szemeimet
-Liam és én...
-Együtt vagyunk.-lépett oda hatalmas mosollyal Liam, és átölelte Jennit. Nagyon jó érzés volt látni őket, bár ezt a hülye is tudta, hogy ők együtt lesznek, de azért magamba eléggé szidtam Jennit, hogy félbeszakított engem és Zaynt, de nagyon jól tudom, hogy még semmit se zártunk le ennyivel Zaynnel.

*Saját szemszögem
Jól éreztem magam a partiba meg minden, de úgy éreztem, hogy Harry kb le se szar. Nagyon rosszul esett. Mindig amikor egymás mellé kerültünk, és elkezdtem neki mesélni az elmúlt percek eseményeit, csak nézett és bólogatott, mintha nem abba az univerzumba lenne, amibe én. Majd mikor befejeztem a mondanivalómat, vagy amikor még be se fejeztem, lerázott annyival, hogy : " Bocs cica köszönök az embereknek."
Oké köszönj neki. A reakcióm ez volt. Már nagyon meguntam ezt, mert annyira egyedül éreztem magam. A többiek tök jól elvoltak, én meg ott ültem, és néztem az alkohollal túlfűtött embereket. Jó a buli.
Mikor már az ötödik koktélomat ittam, megpillantottam Harryt, aki épp egymaga volt. Itt az idő, hogy elbeszélgessek vele, mert nagyon nem tetszik a viselkedése.
-Harry, van rám 1 perced?-kérdeztem
-Persze menjünk.-megfogta a kezeimet, és kimentünk a teremből. Leültünk egy padra, és rám nézett, hogy mégis mit akarok.
-Harry figyelj, az elmúlt órákba, nagyon furcsa voltál, és nekem ez a viselkedésed egyáltalán nem tetszik. 
-Lin, érts már meg engem. Mindenki ismer engem. Rengeteg ismerős és ismeretlen ember van itt. Ismeretleneknek bemutatkozok, az ismerősöknek pedig köszönök, és beszélgetek velük pár szót. Na meg persze itt a családod, akik előtt nem akarok beégni.
-Harry teljesen megértelek..de ez nem olyan viselkedés volt, hogy köszöntök már mindenkit, meg jó fej leszek. Hanem olyan, hogy héé emberek Harry Styles vagyok a világsztár, és ez nekem kibaszottul ellenszenves. Te nem ilyen vagy...-mélyen néztem a szemeibe
-Én ezt szoktam meg...16 éves korom óta, és nem tudom már milyen a hétköznapi élet...
-Még velem se tudod milyen az?-teljesen letörtem mikor kimondta ezeket a szavakat
-Veled az életet élvezem, nem pedig a hétköznapos énemre figyelek érted...de már nagyon jólesne ha valaki felvilágosítana a való életről, mert már kezd betelni a pohár, hogy állandóan pózolni kell, és hasonló dolgok. Persze nekem ez a munkám és szeretem is félre ne érts, csak tudod...nehéz...-nézett le a földre
-Na figyelj Harry...sok dolgon mentem keresztül, de azt tudom, hogy a hétköznapi emberek se teljesen boldogok.
-Például?-nézett rám nagy szemekkel
-Például nálunk elmennek tanulni egyetemekre de a háromnegyede nem kap állást. Aztán reggeltől egészen estig dolgoznak amiben egyáltalán nem lelik meg az örömüket. Aztán a házasságok tönkremennek mert annyit dolgoznak, hogy elhidegülnek egymástól. Mond Harry...te is ilyen való életet szeretnél?-próbáltam ránézni, de homályosan láttam.
-Kicsim ne sírj már! Jó, hogy nem ilyen életet szeretnék. Csak érts meg kérlek, hogy nekem ez a kötelességem...-fogta meg a kezeimet
-Köszönöm!-megöleltem, mert éreztem, hogy a könnyeim folynak már az arcomon, és így sokat látott már Harry sírni engem, és nem akartam még eggyel növelni ezeknek a számát.
-Mit köszönsz?-elnevette magát
-Azt, hogy vagy.-mondtam...jézusom, eddig soha senkinek nem mondtam ilyet, de ezt most muszáj volt.
-Lin, ugye velem töltöd a karácsony mindennapját?-nézett rám azokkal a zöld szemeivel
-Le se tudsz majd vakarni magadról.-elnevettem magam
-Semmi pénzért.-mondta, és megcsókolt
*Nem Zayn, én ezt még nem zártam le* Hallottuk Flora hangját, ahogy a távolból kiabál Zaynnel.

*Flo szemszöge
-Nem Zayn, én ezt még nem zártam le.-kiabáltam
-Viselkedj már, bárki meghallhatja, hogy veszekedünk.-nézett körül Zayn, hogy nem-e meghallotta valaki.
-Zayn kezdjük újra kérlek...-nézett mélyen a szemeibe
-Vissza kell magadat fogni Flo...
-Zayn...a kutyát se a póráz teszi hűségessé, nem?
-Íjjj de bölcs lett hirtelen valaki.-forgatta a szemeit
-Ma bocsájts meg nekem, mert holnap már nem lesz kinek.-léptem közelebb

*Eközben a teremben
Harryvel táncoltunk, nagyon jól elvoltunk, és úgy látszik megértette amit mondtam neki. Épp elakartunk menni, hogy kettesbe legyünk, mikor egy nem várt vendég jelent meg.
-Harry ez a nő olyan ismerős.-súgtam a fülébe
-Kérlek istenem, csak ne ő legyen...-nézett fel a plafonra mintha tényleg Istenhez imádkozna.
-Ki az Harry?-próbáltam hunyorogni, hogy lássam a nőt, de a szemem olyan szinten rossz, hogy képtelen voltam felismerni az általunk ismerősnek vélt nőt.
-Harry ez Caroline Flack.-kiabáltam
-Shh igen ő az, és nem tudom mit keres itt.-mondta, és magához húzott. A hangjában némi, idegességet és dühöt fedeztem fel, amit nem értettem egyáltalán.
-Jó estét fiatalok.-célegyenesen oda sétált Caroline.
-Caroline...te meg mi a jó francot keresel itt?-közelebb lépett hozzá Harry
-Téged kereslek Harry...kellesz nekem.-és a zakójánál megfogta Harryt és magához húzta, a szájuk szinte súrolták egymást.
-Caroline drágám, had mutatkozzak be: Adelin Swan vagyok. Harry barátnője.-mondtam és a barátnője szót kihangsúlyoztam
-Édes kérdezett itt téged valaki? Ohh amúgy Zayn merre van?-és ellökte magától Harryt, akinek a szemei szinte már szikrát szórtak a dühtől.
-Kint vannak a kertbe, miért kéne neked Zayn Caroline? Te inkább takarodj innen.-mondta Harry
-Nyugi Harry, van egy tervem csak kövess engem.-súgtam a fülébe
-Menj ki nyugodtan Caroline hozzájuk.-mosolyogtam
-Harry baszki, hogy lehettél együtt ezzel a nővel?-grimaszoltam
-Szeretném elfelejteni elhiheted.-röhögött. Na de mégis mi a terved?-megfogta a kezeimet, és kihúzott a kertbe, ahonnan jó rálátásunk volt Zaynékre
-Hosszú lenne elmagyarázni, de hidd el jó lesz.-mosolyogtam és megpusziltam az arcát

*Flo szemszöge
-Hát ez meg ki?-láttam ahogy Zaynhez közelít egy nő
-Öhm Caroline te vagy az?-fordított meg a fejét
-Szia Zayn.-se szó se beszéd nélkül, Caroline lesmárolta Zaynt, de úgy, hogy azt hittem lenyeli Zayn fejét.
-Caroline!-megfogtam a karját elhúztam Zayntől, és egy hatalmas pofont lekevertem neki.
-Áu.-felkiáltott, és a kezét az arcán lévő piros foltra tette, amit én okoztam neki. 
-Caroline ez mi volt, magyarázd meg nekünk!-szinte kiabált Zayn, és letörölte a kezével Caroline nyálas csókját a szájáról.
-Az aminek látszik. Lehet, hogy Harryvel jártam pár hónapot, de nekem végig te kellettél, és most Zayn te az enyém leszel.-önelégült mosolyt villantott
-Caroline....te....te..vagy..-dadogtam a rémültségtől
-Igen, én lennék az a bizonyos O.-röhögött. Azért lettem, O hogy ti mind azt higyétek, hogy Olly az. Aki meg bántalmazta Lint, az egy hajléktalan volt. Fizettem neki, pár ezer fontot, és elvégezte a piszkos munkát.
-Lebuktál Caroline.-és előlépett Lin, Caroline háta mögül.
-Tessék?-fordult meg
-Felvettem hangrögzítőre amit mondtál, a rendőrség már úton van aranyom.-mondta Lin
-Zayn akkor is az enyém lesz....
-Caroline, te nekem nem kellesz..nekem Flora kell.-és nagy szemeivel rám nézett Zayn. Úgy éreztem, hogy megnyílik alattam a föld is.
-Azonnal, kitakarodsz innen, és remélem az elmeosztályon kötsz ki.-szinte már kiabált Harry, és megragadta a karjait és kivezették Linnel az épületből.
Azt hittem, hogy ezzel, hogy kiderült, hogy ki O minden rossznak vége lesz...de tévedtem..és még a többiek nem is tudják...