-Lin...-csuklott el Harry hangja mikor leértem az emeletről
-Mi történt?-mentem közelebb hozzá
-Miért nem szóltál nekem?
-Miről kellett volna?-néztem rá értetlenül
-Amit tervezel...anyukáddal kapcsolatban.-a szemeiben hatalmas fájdalmat láttam
-Honnan tudtad meg? Pedig csak pár perce beszéltem a lányokkal ezt...-közbe ránéztem a lányokra
-Lin, én mondtam el neki.-szólalt meg Flo
-Flo miért?-nézett rá mérgesen Rea
-Azért mert nagyon féltem Lint, és ez a beavatkozás nagyon veszélyes. Emlékeztek Monára? Aki kilencedikbe átjött az osztályunkba, majd másfél évre rá meghalt?-kérdezte
-Igen, mi van vele?-szólalt meg Rea és Mira
-Megakartam menteni a hugát, és ő lett a donorja, de annyira legyengült utána a szervezete, hogy meghalt...-csuklott el Flo hangja
-Úristen..én erről miért nem tudtam?-kérdeztem
-Erről én se tudtam...-nézett le a földre Mira
-De ha szeretné megmenti az anyuját?-kérdezte Rea
-Nem fogjátok fel? Ez nagyon veszélyes, és mivel Mona anyja meg az én anyum jóba voltak így anyunak elmondta, de megkérte hogy ezt senkinek ne mondja el...és így kb senki se tud erről az esetről.
-Nem érdekel lányok, én most bemegyek a kórházba egy azonnali kivizsgálásra, és ha jó donornak bizonyulok, akkor azonnal elvégzik rajtam a beavatkozást.-mondtam
-Kérlek Lin, ne tedd nagyon féltelek.-ölelt meg Harry
-Harry kérlek érts meg, nekem ezt megkell tennem...-néztem rá könnyes szemekkel
-Ne haragudjatok...-mondtam és kiléptem az ajtón. Gyorsan elkezdtem sétálni a kórház felé, ami szerencsére nem volt olyan messze. Mikor megérkeztem a kórházhoz, még mindig ott voltak a paparazzik..nem értem ilyenkor mit érezhetnek. Gyorsan bementem a kórház hátsó ajtaján és így nem vettek észre.
Gyorsan megkerestem a doki irodáját és bekopogtam.
-Bejöhetek?-nyitottam be
-Gyere nyugodtan már vártam
-Doktor úr, én szeretnék anyukám donorja lenni.-vágtam bele a közepébe
-Te??
-Igen én, ezen mit nem lehet nem érteni?-kezdtem ideges lenni
-Adelin ne értsen félre, de maga túl gyenge, és kis termetű ahhoz, hogy egy ilyen beavatkozást, komplikáció nélkül megússzon. Nem tehetem ezt magával.
-Értsem meg, én bármit megtennék azért, hogy az anyukám meggyógyuljon érti??
-Hmmm..gyorsan csinálok egy vérvizsgálatot, hogyha jónak minősül akkor beszélhetünk róla, de ha nem akkor sajnos...
-Ne is folytassa tovább, kérem csinálja.-mondtam teljes határozottsággal
-Akkor várjon itt egy kicsit hamarosan visszajövök, csak felkészítem a labort, hogy minél hamarabb kelleni fog az eredmény.-mondta és azzal a lendülettel ott is hagyott az irodájába.
Eszembe jutott Harry, nagyon sajnáltam..de megkell érteni, hogy az anyukámról van szó. A gondolkodásomat a telefon rezgése zavarta meg.
-Ó egy sms, biztos Harrytől..-beszéltem magamba. De mikor megnéztem a telefonom képernyőjét csalódnom kellett.
"Lin... ne tedd azt amit akarsz, mert így nem tudok veled beszélni. O."
O??? Ki az az O?? És miért ír ismeretlenszámról? Az ijettségemet a doktor zavarta meg, mert visszajött, hogy mindent előkészített és mehetek vérvételre.
Elkísért egy kisebb rendelőbe, szinte másodpercek alatt végzett, és azonnal elvitte a kis üveget amibe a vérem volt. Kb 10percet várakoztam, és akkor is az a bizonyos O járt a fejembe...semmilyen O nevűs embert nem ismerek. Majd megint rezgett a telefonom.
"Lin ha megakarod tudni, ki vagyok gyere 1óra múlva az ötödik utcában lévő kis parkba, és talán megtudod. O."
Mi a fasz? Mibe keveredtem én bele?
-Adelin, megvan az eredmény, kérem fáradjon be az irodámba.-jött a doki
-Azonnal megyek.-és besétáltam hatalmas görccsel az gyomromba
-Tehát megvan az eredmény..-szorongatta a papírt a kezébe
-Mondja már kérem!
-Nem egy a vércsoportotok az anyukáddal, így sajnos nem lehet a donorja...-és letette a papírt az asztalra
-Ez nem lehet igaz...-elkezdtem könnyezni
-Sajnálom Adelin...viszont..-kezdett bele
-Viszont mi?
-Akadt még egy donor, aki alkalmas lenne erre a beavakozásra, és elég erős ember.
-És mégis ki az?-kérdeztem
-Sajnos nem mondhatom el, kötelez az orvosi titoktartás, de remélem minél hamarabb megtudja. Viszont ha nem haragszik meg akkor nekem mennem kell. Mobilon bármikor eltud érni, viszlát Adelin.-és kiment az ajtón
Ránéztem az órámra, mikor láttam, hogy hamarosan odakéne mennem a parkba, hogy megtudjam ki az. Nagyon féltem, és inkább felakartam hívni Harryt. Tárcsáztam volna Harryt mikor ezt megszakította egy sms.
"Ne szólj Harrynek, vagy soha nem fogod megtudni ki vagyok és halálod végéig zaklatni foglak. O."
Ez már kezd nagyon ijesztővá válni. De Harrynek nem szólhatok mert azt valahogy megtudja. Jézusom.
Pár perc gondolkodás után, elindultam. Szerencsére a táskámba mindig is volt egy bicska így egy kicsit biztonságba éreztem magam. Mikor kiléptem a kórházból észrevettem, hogy a fotósok eltűntek. Ennek örültem.
Mikor már 5perce sétáltam, észrevettem, hogy közeledik egy olyan autó mint a Harryé. Hát eltaláltam...Harry volt. Gyors bebújtam egy bokor mögé, szerencsére nem vett észre. Utálom ezt csinálni, de ha megakarom tudni, ki ez az O akkor muszáj lesz titkolóznom. Nincs más választásom.
Egyre jobban közeledtem a park felé, és muszáj volt egy cigit meggyújtanom. Mikor már majdnem elszívtam megérkeztem a parkhoz. Teljes sötétség volt, és gyorsan elővettem a táskámból a bicskát, és a kezembe szorítottam egész végig.
Mikor már az egész parkot körbe jártam és majdnem minden padot megnéztem, már kezdtem feladni, hogy valaki nagyon vicces kedvében volt, és biztos szereti Harryt, engem meg nem és így akarnak engem szivatni... De mikor az utolsó padhoz értem, rájöttem, hogy nem csak szivatnak.
Megláttam a padon Flora fotóját, amire ez volt írva:
"Nagyon okos vagy, hogy szóltál senkinek. Tudom, hogy Flora veled lakik, sőt elég sokat tudok rólatok, Flora enyém lesz, veled pedig más tervem van. Hamarosan jelentkezem. O"
Mikor elolvastam nem tudtam mit tegyek. Azonnal elkezdtem kifele futni a parkból és felhívtam Harryt. Nem érdekelt, hogy O mit kért tőlem, ő engem nem irányíthat.
-Harry?-szóltam bele zihálva a telefonba
-Lin hol vagy??
-Harry kérlek azonnal gyere ide hatalmas baj van, ötödik utcában vagyok,kérlek siess.
-Azonnal indulok.-és letette a telefont
Harry kb. 5perc alatt odaért, úgy jött mint egy őrült.
-Lin jól vagy?-szállt ki a kocsiból és odarohant hozzám
-Nem Harry...nem vagyok jól...-megöleltem, és közbe oldalranéztem, és egy ismeretlen de mégis ismerős alak közelített felénk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése