20. Fejezet

*Rea szemszöge
Niall beszéde közbe, teljesen elérzékenyültem, és a világ legszerencsésebb lányának éreztem magam.
-Rea...-jött hozzám Niall
-Niall én nagyon szeretlek!-csókoltam volna meg
-Rea most ne...-távolodott el Niall én csak kérdően néztem rá majd folytatta
-Rea Berecz, én nagyon nagyon szeretlek....és lennél a feleségem?
Mindenki ledermett, de ez olyan pozitív ledermedés volt.
-Niall ez most komoly?-kérdeztem miközben teljesen transzba estem
-A világ legkomolyabb dolga, de ezt még titokban kell tartanunk.-mondta
-Igen igen igen igen!-mondtam és a nyakába borultam és elkezdtem sírni
Mindenki elkezdett tapsolni, fütyűlni ujjongani, és persze gratuláltak.
Nem hiszem el, hogy az ujjamon ott egy gyűrű, amit Niall Horantől kaptam. Nem érdekel, hogy még titkolnunk kell, teljesen megértem ez egy nem kis dolog nagyon nagyon szeretem.
-Emberek!! Ezért este akkor partit csapunk !!! Meghívunk mindenkit, akinek szabad tudnia, benne vagytok?-szólalt meg Harry
-Igen!!-adta mindenki az egyöntetű választ

*Én szemszögem
Ettünk ittunk, nevettünk és ünnepeltük a két kis szerelmes párt. Hihetetlenül boldog vagyok, kijár már mindkettőnek az igazi boldogság. Aminek örülök, hogy Mira és Lou között eléggé forró a hangulat...hmm mi lesz itt este.
Harry viszont, elég fura. Nem értem mi lehet a baja...
-Harry minden oké?-néztem rá
-Ő igen igen, persze de most kimegyek mert elkell intéznem egy fontos telefont.-majd fogta magát és kiment az utcára
Hát mit ne mondjak, eléggé feszült lettem...nem értettem miért nem mondja el nekem, amikor állítólag velem mindent megoszt.

*Pár perc múlva
Harry visszajött és eléggé idegesnek tűnt.
-Harry mond már mi a bajod!-mondtam
-Semmi semmi Lin, de nekem most el kell mennem, de este a partira hazaérek, szeretlek!
-Várj már!-kiabáltam utána de  ő fogta magát és elment.... nagyon szarul esett.
Mi még a többiekkel maradtunk az étterembe, de olyan 3óra körül hazaindultunk, hogy az esti partira mindenkit eltudjunk hívni, és minden eltudjunk intézni.
Mikor hazaértünk, gyorsan kitakarítottunk, felhívtuk az embereket, rengeteg kaját és piát rendeltünk. Közbe azért párszor felhívtam Harryt, hogy mivan de semmi...ki volt kapcsolva.
Bár az öltözködéssel kicsit eltereltem a gondolataimat.
Én ruhám:

Jenni ruhája:

Mira ruhája:

Rea ruhája:

Flo ruhája:

*Este
Már 10 óra is elmúlt amikor elkezdtek jönni az emberek, sok ismerős arc volt, de Harry sehol. Elkezdtem inni. Már az ötödik felesemnél tarottam amikor Liam felhívott a szobájába..nem értettem.
-Lin gyere kérlek ide mutatnom kell valamit...-hívott be a szobájába Liam
-Mi a baj?-elég instabilan mentem már
-Olvasd el...-mutatott egy twitteres cikkre

Pár órával ezelőtt egyik fotósunk, rajtakapta Harry Styles-t és Taylor Swiftet kézen fogva sétálni.
Az elmondások alapján, nagyon jól érezték egymás társaságát, és izott körülöttük a levegő.
Akkor most mi van Lin és Harry között? Szakítottak? Vagy Harry félrelép? Hamarosan ezt is kifogjuk deríteni.

Mikor olvastam a könnyeim elkezdtek folyni, és hangos zokogásba törtem ki.
-Cshh Lin, hamarosan itthon lesz Harry és megbeszélitek ezt!-próbált nyugtatni Liam
-Nem Liam, nem. Nekem nincs már semmi beszélni valóm Harryvel... és vele soha többet nem fogok már beszélni..érted Liam? Soha!-zokogtam tovább
-Lin...most állt meg Harry kocsija...-szólt Liam
-Hú akkor amit most Harry kapni fog, azt emlegetni fogja
Fogtam magam és vártam Harryt az ajtónál. Próbáltam nem feltünő lenni, nem akartam Rea és Niall szép estéjét..na meg azt se, hogy Mira és Lou eléggé elvoltak..de erről később.
És Harry belépett az ajtón, elég vörös szemekkel.
-De jó végre látni már édesem..-ölelt meg Harry
-Téged is drágám!-öleltem meg
-Gyors átöltözök okké?-mondta
-Hm felkisérlek.- felmentünk ketten a szobába, és bezártam az ajtót
-Bébi mire készülsz?-nézett kajánul Harry
-Hogy mire? Szakítani.-mondtam az arcába
-Hogy mire?
-Jól hallottad Harry...elegem van. Kézenfogva Taylorral? Igen? Ó oké rendben, áldásom rátok ! Abban biztos lehetsz, hogy ennek a partinak vége én elköltözöm innen, és soha a büdös életbe nem akarlak látni ! Utállak baszki! Utállak!-ordítottam
-De ez a Taylor menedzsere műve, Taylor nem olyan rossz fej...
-Harry vedd már észre magad, hogy minden szavaddal megbántassz...-jártam fel-le a szobába
-Nagyon szeretlek érted???Nem szakíthatunk.-könyörgött Harry
-Leszarom ! Érted??? Az én barátom voltál, miért nem tudtál nekik nemet mondani?? hm???
-Ez egy nagyon bonyolult dolog...de Lin én szeretlek és nem szakíthatunk !-könyörgött Harry
-Óóó Harry igenis szakítok veled, de előtte szeretnék neked mondani valamit...-mondtam
-Lin nagyon szeretlek...-ült le mellém Harry
-Tudod Harry..az első pillanattól kezdve szerettelek téged. A megjelenésed és az, hogy amilyen magabiztos voltál...teljesen megfogtál.
Élveztem minden pillanatot...Szinte meghaltam mikor hozzámértél, vagy amikor megcsókoltál...Érted keltem fel minden reggel. Viszont ez megváltozott.
Tudod...arról álmodoztam, hogy majd egyszer közös gyerekeink lesznek. Közös életünk..és hogy együtt fogunk meghalni szép csendben és szerelemben.
Mindent elrontottál? Érted! Erről az egészről te tehetsz...és senki más. Ja nem bocs, én tehetek róla, mert hittem neked! Érted?Megbocsájtottam neked, kétszer is ! Hiba volt.
Bár lehet a sors akart így hogy fájjon nekem, lehet hogy volt sok tévedés. Talán még nem fogtam fel ezt az egészet...tudod és mást érdemelnék.
Rengeteg jót kaptam tőled, egy élet se lenne elég, hogy én ezt visszaadjam neked...Hisz...úgy szerettél mint soha senki, te voltál az életem érted??
Olyan mintha minden tegnap történt volna, a részem voltál, és nagyon erősnek éreztem magam, és minden olyan jó érzés volt, olyan törhetetlen , mintha semmi sem romolhatna el.
De most itt állok előtted, szinte már lélegezni alig tudok, nem érzem már magam. Itt állok basszus előtted, darabokra tőrtem miattad. Nem tagadom, azthittem te vagy az igazi.
Megígértem magamnak, hogy most nem fogod a könnyeimet látni a zöld szemeit mögött...nem. Mindent elmondtam neked, megnyíltam előtted , tőled éreztem jól magam.
Tudod..azért hogy utállak végülis csak magamat okolom. Itt üllsz mellettem és ne tudd meg, hogy belül hogy megöl az az érzés, hogy meg kell csókoljalak téged. Nem szabad..
Harold Edward Styles..nagyon csúnyán átvertál engem...nagyon.-fordultam el mert éreztem hogy elkezdenek folyni a könnyeim
-Lin...ne tedd ezt velem kérlek...nagyon sajnálok mindent imádlak. Az életemet odaanám érted, nem fogod fel hogy te vagy életem?-majd Harry szeméből egy könnycsepp esett le
-Harry te könnyezel?-néztem rá
-Igen képzeld könnyezek, mert nem akarom életem legnagyobb hibáját elkövetni!-kiabált
-Harry azt már rég elkövetted, hát nem értessz engem?? Teljesen megaláztál az egész világ előtt...Szánalmas egy ember vagy..menjél Taylorhoz legyetek boldogok, de engem ebből az egészből hagyjatok ki kérlek. Mert ha ez továbbra is így
fog menni, akkor én ezt nem fogom túlélni. Így is nehéz, itthagyni téged. Olyan szintű fájdalmat okoztál nekem Harry, mint még soha senki.
-Kérlek Lin fejezd ezt be mert komolyan mondom megőrülök...-törölte meg Harry a szemét
-Nem fejezem be addig ameddig nem mondtam el mindent...
-Lin, most elég nagy nyomás alatt vagyunk mind a ketten...de ameddig szeretjük egymást, történhet bármi, mi együtt maradunk nem igaz?-nézett mélyen a szemembe
-Na jó Harry én most fejeztem be veled ezt a beszélgetést, mert fáj minden szavad...én most elmegyek, mert akárhányszor rádnézek...ááá inkább nem is mondom úgyse értenéd meg...-felálltam és az ajtóhoz sétáltam
-Várj Lin, nem mehetsz el..nem engedhtlek el...-nyúlt a kezem után Harry
-Ezt már annyiszor eljátszottuk, hogy én elmegyek te utánam nyúlsz mélyen a szemeimbe nézel, megcsókolsz és happy end. Nem ez most nem fog megtörténni. Sajnos nem tudok neked megbocsájtani..nem megy egyszerűen.
-Lin kérlek ne menj el..-húzott magához Harry
-Fejezd ezt be Harry...-elég nehezen vettem már a levegőt
-Mit Lin?-tolta a száját az enyémhez
-Elég Harry...minden vágyam az lenne most, hogy megöleljelek, és megcsókoljalak..de Harry...ennek vége..és nagyon szeretlek!-mondtam, majd elfutottam gyors Harry elől
Mikor futottam le a lépcsőn, hogy még véletlen se érjen utol Harry, mindenki nézett engem hogy mi a fene bajom van, próbáltam Reának küldeni jeleket, hogy el kell menjek, de nem volt időm mert
megpillantottam Harryt ahogy jön utánam. Nem izgatott abban a pillanatban, hogy Reával nem tudtam beszélni, a fontos az volt, hogy Harry elől elmeneküljek.
Azonnal kinyitottam az ajtót, és futottam...majd minden elsötétült.