-Miért anya mi a baj?-kérdeztem már elég idegesen
-Mamád...mamád meghalt kicsim...-sírt
-Hogy mi??? ne viccelj kérlek-sírtam el magam
-Drágám, 2óra múlva indul a géped, hatalmas szükségem van most rád, apádra se számíthatok senkire se...-mondta
-Anyu, azonnal indulok, szeretlek nagyon!-mondtam majd letettem
Ezt nem tudom elhinni, nagyi...akit annyira szerettem most itt hagyott minket. Nagyon beteg volt már, de olyan fiatalos, imádtam. Én neki mindig
is tökéletes voltam...akármit csináltam, akármilyen rosszat, ő még azt is szépnek látta. Nem fogom még most se fel. Szegény anya...meghalt
az anyukája..bele se merek gondolni, hogy mit tennék ha engem itthagyna anya...talán mennék utána én is...imádom.
-Lin, úristen mi történt ? Miért sírsz? És miért kell elmenned?-kérdezte idegesen Harry
-Harry figyelj, nekem elkell mennem innen egy kis időre mert...-nem bírtam tovább folytatni, mert a könnyek ellepték a szememet
Majd Harry megölelt és a vállán sírtam a lakásom előtt.
-Légyszíves Lin...mond el mi történt borzalmas így látni
-Harry, a nagyim meghalt !-ordítottam
-Hogy mi?
-Igen meghalt, akit szinte a legjobban szerettem itthagyott még elköszönni se tudtam tőle, érted te ezt? Mikor elköszöntem tőle 2 hónapja
nem tudtam, hogy akkor fogom utoljára látni, és hallani a hangját, érted??-bőgtem mégjobban
-Kicsim, úristen nagyon sajnálom, segítek neked bármiben...-majd megpuszilt
-Köszönöm, de most pakolnom kell mert hamarosan indul a gépem, és még Reának is szólnom kell...
-Gyere segítek összepakolni Reát pedig bízd rám!-mondta Harry
-Nagyon köszönöm, de sietnünk kell-mondtam
Harryvel pillanatok alatt összepakoltunk, de nem bírtam tovább és ráborultam az ágyra és újra sírni kezdtem, nem tudtam felfogni, hogy mama
nincs többé, nem fogom őt már látni soha. Nem fogja látni az unokáit, vagy Annát felnőni. Az esküvőmön sem lesz ott...nem nem nem ez velem
nem történhet meg, nem nem nem és nem.
-Lin, minden oké?
-Persze...azon kívül hogy teljesen kivagy borulva.. igen minden oké..-mondtam flegmán
Majd írtam Reának egy levelet:
Drága Rea....Ne haragudj, de elkell mennem haza egy kis időre, mivel mama meghalt...nagyon nagyon szeretlek hívlak minél hamarabb.
Ameddig nem leszek itthon, Harryéknél fogsz lakni.
Puszi:Lin
-Harry lehet, hogy paraszt leszek, de kivinnél a repülőtérre?-szipogtam
-Kérned sem kell, gyere induljunk.-majd megfogta a csomagjaimat és elindultunk a reptérre.
Az út eléggé siralmas volt, de nem volt valami jó társaság...sírtam sírtam sírtam és csak sírtam nem tudtam abbahagyni.
Mikor megérkeztünk a reptérre, paparazzik vettek minket körbe.
-Harry ezek mi a faszt keresenk itt?-kérdeztem dühösen
-Nem tudom, követtek minket szerintem, gyere vedd fel a szemüveget és sietünk.-utasított Harry
Így is tettünk, szerencsére sikerült őket lekoptatni, de akkor a paparazzik jelentették a legkisebb gondot az életembe.
"Kedves utasaink, a budapesti repülőgép 10percen elül indul, kérjük utasainakt foglalják el helyüket."-szólt egy hang
-Harry köszönök mindent...1 hét múlva találkozunk.-megöleltem
-Lin, nagyon szeretlek remélem tudod, és hívj kérlek...-majd megpuszilt
Felszálltam a gépre, és azonnal elaludtam. Maj arra keltem mikor szóltak, hogy kapcsoljam be az övet mert leszállás következik.
Sikeren leszálltam, majd az első dolgom az volt, hogy felhívjam Reát.
-Rea?-kérdeztem
-Lin úúristen nagyon sajnálom most beszéltem Harryel ez szörnyű, de miért nem szóltál? Mentem volna veled!-mondtam
-Aranyos vagy nagyon, de ezt nekem kell most elintézni magamba...-sírtam el újra magam
-Drágám akármi van hívj bármikor! De most sajnos mennem kell vissza dolgozni, szeretlek!
-Én is!- majd ezzel végetért a beszélgetésünk.
Majd elindultam az igazi otthonom felé. Rettenetesen izgultam, és féltem hogy mi fog otthon rám várni... Főleg, hogy milyen lesz a légkör.
Majd pár perces séta után, megláttam a házunkat. Fura érzés kapott el. Majd becsöngettem.
-Liiiiiiiiiiiiiiiiiiin.-futott ki a hugom ajtót nyitni
-Anna, úristen nagyon hiányoztál.-megölelt és megpusziltam
-Te is nekem, meg hiányzik mama is...-mondta és elsírta magát
Rettenetes volt látni a kis Annát, ahogy elsírja magát...
-Öhm sziasztok...-köszöntem a szüleimnek akik feketébe voltak
-Lin drágám...-jött oda hozzám anyu akinek teljesen kivoltak sírva szemei...
-Anyu nagyon szeretlek...-mondtam
-Helo Adelin..-köszönt kimért hangon apu
-Szia apa, te is hiányoztál.-mondtam és megöleltem volna de ő eltolt magától.
-Bejött az élet Londonba? Remélem nem ribanckodsz állandóan...-montda
-Apa! Ezt most fejezd be, hogy nem vagy anyára tekintettel? Most halt meg az anyukája, normális vagy?? Ja és közlöm veled, hogy a lányod vagyok.-szinte már kiabáltam
-Nem érdekelsz..-mondta
-John, azonnal menj el, nem vagy rád kíváncs!-utasította anya
-Temetésig maradok, aztán itt se vagyok.-mondta
-Apropó, mikor lesz a temetés?-kérdeztem
-30perc múlva...-anya
-Hogy mi??? Most??-értetlenkedtem
- És este 7kor megy a repülőgéped vissza..-mondta
-Na jó én ezt nem értem, most... ennyire nem kívánatos személy lettem?-kérdeztem
-Jajj kicsim, nem nem de apáddal semmi sincs rendbe...látod hogy viselkedik veled...nem szeretném ha mégjobban megbántana...-szipogott
-De anya....-folytattam volna
-Nincs semmi de !- mész vissza szépen és minden rendben lesz! De most gyere menjünk, mert elkésünk...
Majd elindultunk a temetőbe. Borzalmas volt a temetés...Látni a rokonokat, és mamám testvéreit. És ahogy láttam, ahogy a koporsót beleteszik a
földbe, na nekem ott volt a vég nem bírtam tovább. Amikor a búcsú beszédet olvasták, visszaemlékeztünk, hogy az én drága nagyimat mennyien
is szerették, és hogy ő senki se tudott volna ártani. Nagyon szerettem és szeretem őt. Soha nem fogom elfelejteni!
Majd ahogy vége lett a temetésnek, még egy kicsit a családommal maradtam, de viszont indulnom kellett a repülőtérre ha nem akarom lekésni a gépet.
Mit ne mondjak eléggé szarul éreztem magam, erőm nem volt semmihez. De azért Reának és Harrynek szóltam, hogy késő este érkezem Londonba.
Nem értették, hogy miért de tényleg semmi erőm nem volt elmesélni a történteket. Elköszöntem a családomtól, ami elég szomorú volt. Mert
2 hónappal ezelőtt, amikor ugyanígy elköszöntem, akkor még nagyi is itt volt, és most nincs. Félelmetes ez az egész....
Majd taxit hívtam, és elinultunk a reptérre.
Mikor megérkeztem, egy ismerős lányra lettem figyelmes, arcát nem láttam mert háttal állt nekem. Sose voltam egy félős típus, ezért odamentem hozzá.
-Szia, bocsi de...-folytattam volna de megfordult
-LIN??????-sikított
-FLORA????
-Lin te mit keresel itt?-kérdezett
-Te mit keresel itt?-kérdeztem én is.
-Én költözöm ki Londonba, mert kaptam egy állást. De neked, nem Londonba kéne lenned?-kérdezett
-Most megyek vissza, de sajnos meghalt mamám...és ma temettük el..-mondtam
-Nagyon sajnálom...-majd megölelt
-És úúristen, nem is tudom mit kérdezzek...-mondtam
-Gyere szálljunk fel a repülőre, és mesélsz!
Majd felszálltunk a repülőre, és mesélni kezdtem. Erre a kis időre a bánatomat Flora elfelejtette, nagyon szeretem ezt a csajt.
-Te meg Harry? Rea és Niall?-nézett nagy szemekkel
-Hát igazából olyasmi...de én még nem adom be a derekam Harrynek, de megszerettem..-mondtam
-Hát akkor elmondok neked is valamit..
-Naaa mond!!
-Paul Higgins? Ismerős név?-kérdezte
-Persze, a fiúk menedzsere...-mondtam
-Na hát neki leszek az aszisztense, és kisérem őket mindenhova.-mosolygott
-Florrrrrrrrrrrra úúristen ha ezt Rea meghallja..-kezdtem kicsit én is mosolyogni
Szinte az egész utat végigbeszéltük, de sajnos az életkedvem még mindig a 0%-ot ütötte... És megint szóltak, hogy kapcsoljuk, be az öveket mert
leszállás következik. A leszállás simán ment. Majd megkaptuk a csomagjainkat, és a repülőtér várójában eléggé nagy meglepetés fogadott minket..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése